Vájtfülűeknek biztos feltűnt irodalmi műveltségem, mely szerint a bejegyzés címe erősen hajaz Voltaire Candide vagy az optimizmus című regényére. Be kell vallanom, nagyon mély nyomot hagyott bennem: olyannyira nem tetszett, hogy nem tudtam elolvasni. A majmos részig jutottam, ahol végleg ledobtam a láncot. Szerintem elég beteg egy kamaszkorú lánygyermek lelkének, hogy egy lánynak egy majom az udvarlója.
Na de vissza a konyhához!
Sok évi emésztési zavaros szenvedés után elkezdtem kutakodni, mi okozhatja nálam a hibát. Miután az összes lehetséges endoszkópos vizsgálatnak alávetve megállapították, hogy ne idegeskedjek és elmúlnak a panaszaim, kezembe vettem az irányítást, és elkezdtem kutakodni. Tüneteim alapján először candidára gyanakodtam, de szerencsére csak vaklárma volt. Ehhez kellett jó pár hónap, hogy kiderüljön, addig viszont szigorúan betartottam a candida diétát, melynek több pozitív hozománya is volt. A fogyáson kívül nőtt az önuralmam, ezzel együtt a konok fejem is, elindult bennem valami a tudatos életmódváltás irányába, és rengeteg receptet találtam ki és teszteltem - elsősorban magamon.

Receptjeim inspiráljanak téged is, kísérletezz bátran!

Ne feledd! Minden elrontott étel újrahasznosítható, hacsak nem égett oda. Használd a fantáziád, alakítsd át, „tunningold fel”, süsd át újra és rájössz, az ételeknek is van lelke és karmája.